Az 5 leggyakoribb hiba, amitől rémálom a gyerekeddel együtt tanulni


Nagyon sok gyerek járt hozzám felzárkóztatásra. Amikor első órára jöttek, az anyuka mindig arról panaszkodott, hogy ő nem tud a gyermekének segíteni, mert képtelenek együtt tanulni. Mindig idegesek lesznek mind a ketten, és sírás lesz a vége, mind a gyermek, mind pedig az anyuka részéről.

Szülőként elkövethetsz néhány olyan gyakori hibát, amivel te magad okozhatod ezeket a helyzeteket. Nézzük, hogy melyek ezek:

1) Nem hagyod a gyermekedet gondolkodni

Tanulóim többsége arra panaszkodott, hogy amikor anyukájával vagy apukájával tanul, és van pl. egy matematikai feladat, amit meg kell oldani, a szülei nem várják ki, hogy magától rájöjjön, hanem egyből, vagy nagyon rövid idő után megmondják a megoldást.

Mit tudsz tenni?

Először is, hagyd a gyermeket gondolkodni, ha kell, akkor 5 percig. Hagyd, hogy ő jöjjön rá. Mondd meg neki, hogy szóljon, ha segítség kell, de akkor se a megoldást mondd meg, hanem vezesd rá! Hiszen ebből fog tanulni, nem pedig abból, ha megmondod az eredményt.

Gondolj bele abba, hogy lehet, hogy Te egyből tudod, de ő most tanulja az adott anyagot. Most rakja össze a fejében, hogy mit is kéne csinálnia, hogyan is tudná megoldani a feladatot.

A matekban egy feladaton belül több témakör is szerepelhet, ezért lehet, hogy elkezdeni nem tudja, de egy kis rávezetés után már megy neki.

Tehát: Ne a megoldást mondd meg neki, hanem vezesd rá! És várd ki türelmesen, míg rájön!

2) Ha a gyermek valamit nem ért meg,
idegessé válsz vele szemben

Az az érzésed van, hogy nem igaz, hogy 5-ször elmagyaráztad már és még mindig nem érti meg!

Rossz hírem van, nem a gyerekkel van a baj.

Nem biztos, hogy a gyermeked ugyanaz a logika, gondolatmenet mentén érti meg a dolgokat, mint ahogy te gondolkodsz.

Az a helyzet, hogy pl. egy matek feladatot akár 4-féleképpen is meg lehet oldani. Lehet, hogy ami Neked evidens megoldási folyamat, a gyermekednek nem az. Ő egy más logika mentén érti meg.

Mit tudsz tenni?

Először is, gondold végig magadban azt, hogy te magad valóban érted-e az adott feladatot. Ugyanis előfordulhat, hogy valamikor valahogyan megtanították neked, hogy hogyan kell megoldani, de azt, hogy miért úgy kell, azt nem tudod megmondani. Ezért nem is tudod másképp elmagyarázni.

Amennyiben ez a helyzet nálatok is, akkor javaslom, előbb te értsd meg az alapjait, hogy miért úgy van, és ha te megértetted, akkor már másképpen is el fogod tudni magyarázni.

Tehát: Légy biztos benne, hogy te érted a feladat megoldási folyamatát. Azt, hogy miért úgy kell megoldani. Ha ez megvan, tudd többféleképpen is elmagyarázni a gyermeknek. Így elkerülhetitek azt, hogy sírás és idegeskedés legyen a vége.

3)  Hiába magyarázol a gyereknek, ő nem figyel Rád,
teljesen máshol jár

Ennek megint az szokott lenni a vége, hogy teljesen kikelsz magadból, hogy nem igaz, a szívedet-lelkedet kiteszed, hogy megértse, és ő még csak nem is figyel!

Természetesen sokszor van olyan, amikor a gyereket egyáltalán nem érdekli a tanulás, sőt nem is akarja, hogy segíts neki.

Ha a gyermekeddel együtt tanulsz, fontos, hogy ő is akarja. Ugyanis, ha ő nem akarja megtanulni, te pedig leülsz mellé, hogy most tanultok, hidd el nekem sírás lesz a vége, idegesség, kiabálás, és nem fogja megtanulni. Csak akkor tudsz neki segíteni, ha ő is akarja.

Itt felteszek egy kérdést: Amikor hozzákezdtetek a tanulásnak, akkor figyelt?

Ha nem figyelt:

Valószínű, hogy a gyerek a háta közepére kívánja, hogy még otthon is tanuljon, mást csinálna, nem is akar tanulni.

Ilyenkor azt javaslom, hogy beszéld meg vele, szintén nyugodt hangnemben, hogy „Segítek neked, de csak akkor, ha te is akarod.”

Ha nem akarja, akkor viszont teljesen felesleges, mert csak a te időd megy és te fogod idegesíteni magad.

Ha figyelt:

Akkor bizony nem arról van szó, hogy ő nem akarja megtanulni. Egyszerűen csak elvesztette a fonalat. Túl gyors voltál neki. Valamit nem értett meg, amit mondtál neki.

Legkisebb közös többszörös: 2 különböző számnak a legkisebb közös többszörösén azt a legkisebb számot értjük, amelyen ha a számokat önmagukkal valahányszor összeadjuk mindkettőnél ugyanaz lesz az eredmény. Pl.: a 4-nek és a 6-nak a legkisebb közös többszöröse a 12, mert 4+4+4=12 és 6+6=12 (ez az első közös szám). Ezt általában a törteknél használjuk, amikor a közös nevezőt szeretnék meghatározni.

Gondolj csak bele: Azt mondom neked, hogy egy feladatnál a legkisebb közös többszöröst kell megkeresned, úgy hogy neked fogalmad sincs arról, mi az a legkisebb közös többszörös.

Akkor hiába magyarázom Neked, hogy hogyan tudod kiszámolni, nem fogod megérteni. Lehet, hogy egy ugyanolyan típusú feladat, mint amit én megmutattam Neked, nem fog gondot okozni az adott pillanatban, de másnapra már elfelejted, és csak foszlányokban jut eszedbe. Arról meg ne is álmodjunk, hogy tudod majd alkalmazni, felismerni, hogy mikor és hol kell használni.

Mit tudsz tenni?

Tudatosan figyeld, hogy melyik az a pillanat, amikor az elkalandozás elkezdődik, és biztos, hogy előtte volt olyan (akár csak egy szó), amit nem értett meg. Amikor magyarázol neki, figyelj arra, hogy minden szavadat értse. Ne mondd neki túl gyorsan, figyeld azt, hogy amit mondasz, azt tényleg meg is értse.

Vissza is kérdezhetsz, hogy ezt érted? Szeretik rámondani, hogy igen, de ezt ellenőrizheted egy kérdéssel, feladattal. Pl. A törteket tanultátok együtt. Megbeszéltétek, hogy mi a tört. Azt is megbeszéltétek, hogy mi a számláló és mi a nevező. Megkérdezed tőle, hogy: „Érted, mi a nevező?” Azt mondja, hogy igen. Akkor megkéred, hogy „El tudnád magyarázni nekem, mintha én nem érteném?”

Ha nem tudja elmagyarázni, akkor biztos, hogy nem ért valamit benne. Azért még egy olyan kérdést is feltehetsz neki, hogy ha egy tábla csokit 6 részre osztok, akkor az a számláló vagy a nevező?

Ha mégsem érti (mert bizony ez sem ritka) ne idegesítsd fel magad, magyarázd el neki másképp, lépésenként.

Sokszor a tényleges magyarázat helyett célszerűbb rávezető kérdésekkel segíteni őt.

Egy példán keresztül szemléltetem, mire gondolok:

A törteket magyarázod neki, és van egy olyan feladat, hogy a téglalapnak színezd ki a 3/4-ed részét és a téglalap 8 részre van osztva. Erre hogy vezetnéd rá?

A legtöbb szülő azt mondja, hogy ha 4 részre kell osztani, akkor a 8-at négyfelé osztjuk, az 2.

És 3 részt kell belőle venni, az 3×2 vagyis 6. Akkor 6 kockát színezek ki.

Ez mind szép és jó, de sok gyerek ezt aligha fogja fel.  Lehet, ezt elsőre elolvasva, te is rázod a fejed, hogy most mi van? Na, a gyerek ugyanígy érzi magát, mikor a szülő a saját beszédtempójában elmagyarázza.

Ha viszont rávezeted, akkor megérti, mert ő jött rá.

 

Hogyan vezesd rá? Gyakorlati példa

Pl: Kezdd azzal, hogy lerajzolod a feladatot. (Mindig rajzolj, szemléltess!)

– Hány négyzet van? – megvárod, míg válaszol, hogy 8.

– Oké. A 3/4-ednél a 4 mit jelent?

Ha a törtek alapjait megtanultátok, akkor tudja, hogy azt jelenti, hogy egy dolgot 4 részre kell osztani. Ha nem tudja, akkor még mindig nem tiszta a számláló vagy a nevező.

Ha tudta, akkor kérd meg, hogy most a 8-at ossza szét 4 felé.

Ha nem megy, nyugodtan vess fel neki olyan példát, amit szeret. Pl. Ha van 8 kocka csokid, és 4 ember közt osztod szét, mennyit kap 1 ember? Rögtön tudni fogja. Ezután térj vissza a téglalapra.

– Akkor, ha a téglalap 8 négyzetből áll, és 4 részre (4 felé) osztod, az mennyi?

Ha azt mondja, hogy 2, akkor mondd, hogy nagyon jó.

– És mi az a 2 amit most megkaptál? Mert azt sem szokták tudni, hogy az 1 rész. (Sokszor azt sem szokták tudni, mi az a „rész”.) Ilyenkor szintén visszatérhetsz a csokis példához.

– Ha a 8 kocka csokit 4 ember között osztod szét, akkor mennyit is kapsz?

– Kettőt. –feleli. És megkérdezed itt is, hogy mi az a kettő? Ekkor már tudni fogja, hogy annyit kap 1 ember.

És utána ismét visszatérhetsz a téglalapos példához.

– Akkor, ha a 8 négyzetet négy felé osztottuk, mennyit kaptunk?

– Kettőt. – feleli.

– Akkor mi az a kettő?

– 1 rész.

– És Neked hány részed van?

– Három.

– Akkor mit kell csinálni?

– 3×2 vagyis 6 lesz a ¾-ed rész.

Ez nyilván nem szokott ilyen könnyen menni, de akarom, hogy lásd, hogy milyen módon tudod rávezetni. És minden kérdésnél tőle kell, hogy megkapd a jó választ. Addig ne menj tovább vele.

Tehát a lényeg, hogy vezesd rá, szemléltesd, és légy türelmes. Tudom, hogy sokszor nehéz, de gondold el: Te szívesen tanulnál olyannal, aki ideges lesz és kiabál veled, ha nem érted meg?

4) Ha a gyerek nem tudja, vagy nem akarja megcsinálni
a feladatot, akkor Te megcsinálod helyette

Tanítványaim között voltak olyanok, akiknek az anyukája inkább folyamatosan megcsinálta a gyermeke házi feladatát, csak nehogy egyest kapjon.

Ezzel több gond is van.

Az egyik, hogy a gyereked ettől még nem fogja tudni az anyagot. A másik, és ami még fontosabb az az, hogy ezzel a gyermekedet megtanítod arra, hogyan ne vállaljon felelősséget a dolgaiért. Ugyanis úgy lesz vele, hogy „Majd anya úgyis megcsinálja, minek erőlködjek, úgysem érdekel…”

Mit tudsz tenni?

Elmagyarázhatod neki, hogy az iskola neki olyan, mint Neked a munkahely. Neki az iskola a munkahelye. Helyetted sem csinálja meg senki a feladatodat. És mi történik, ha Te a munkahelyeden nem végzed el a rád bízott munkát? Kirúgnak. Adj neki erről képet, hogy hogyan működik az életben.

Ha nem csinálja meg a feladatát, hagyd, hogy egyest kapjon. Akár többször is.

Felteheted a kérdést, hogy jó, de akkor mit csinálj? Hagyd, hogy megbukjon?

Elmesélek Neked egy-két történetet, amikor a szülő ezt a kérdést tette fel, és a következményét, annak, hogy megcsinálta a gyerek helyett a feladatot:

Az egyik tanulóm a kötelező olvasmányokat sorra nem olvasta el. Sőt, életében egy könyvet sem olvasott ki. Az édesanyának viszont eszébe jutott egy megoldás: Ő olvassa fel a gyereknek az EGÉSZ KÖNYVET.

Miután felolvasta az anyuka a gyereknek, jött a következő feladat: olvasónaplót kellett írni. De a gyerek nem tudta megírni, mert bár egy szobában voltak, és az anyuka szorgalmasan olvasott a gyereknek, ő mégsem tudta azt, hogy miről szól a történet. Tehát mi következett? Az anyuka az olvasónaplót is megírta.

Gondolhatod mennyi időt szánt rá a saját idejéből. És mi lett a vége? Másnap írtak egy nem várt dolgozatot a kötelező olvasmányból, és a gyerek egyest kapott, mert nem tudott a kérdésekre válaszolni.  Szóval az a sok idő, amit az ANYA (!) belefektetett, mondhatjuk, hogy semmit nem ért. Sőt, a gyerek most már azzal takarózik, hogy nem tud elolvasni egy könyvet, pedig hetedik osztályos.

De mondok Neked egy másik példát is:

Egy másik tanulómnál történt, hogy az iskolában új témakört vettek matekból. Elég gyorsan haladnak az anyaggal. A tanár házi feladatot adott fel abból, amit vettek. Az édesanya úgy gondolta, hogy nem akar vitatkozni a gyermekkel este, hogy üljön már le és csinálja már meg, de azt sem akarta, hogy egyest kapjon. Megvigasztalta magát azzal, hogy szegény gyermek fáradt, és megcsinálta neki a házi feladatot.

A következő órán tovább haladtak a témakörrel, ami az előző órán vett anyagra épült. De a gyerek nem gyakorolta be, mert ugye anyu megcsinálta helyette. És szegénynek lövése nem volt, hogy most a tanár mit magyaráz, teljesen fonalat vesztett. És a meg nem értései így göngyölődtek tovább, és elkezdtek romlani a matematika jegyei.

Jó pár példát tudnék még mesélni Neked, arról, hogy a szülők hogyan oldják meg a gyermek helyett a feladatokat. De ennek mindig megvan a negatív következménye, akár kicsi (jó esetben), akár nagy.

Vedd észre azt, hogy jót akarsz a gyereknek, vagy éppen a veszekedéseket akarod elkerülni, de sajnos inkább csak ártasz vele, mint segítesz.

A fenti kérdésre, – hogy ha kell hagyd-e a gyereket megbukni – a választ ezek után Rád bízom.

5) Ha a gyerek kérdez valamit, akkor túlmagyarázod

Nem egy tanítványom volt, aki mesélte, hogy amikor otthon anyukával, apukával vagy nagypapával tanulnak és kérdeznek valamit, akkor az adott szülő, nagyszülő fél órás válaszadásba kezd, úgyhogy inkább nem is kérdez már semmit.

Ha a gyerek kérdez valamit, akkor az egy nagyon jó jel, mert érdeklődő. Ha lehet, akkor célirányosan és röviden válaszolj, ne kezdj el regélni. Nem is fogja fel, amit mondasz, és azt éred csak el vele, hogy elveszíti az érdeklődését.

Mit tudsz tenni?

A dolog egyszerű. Arra válaszolj, amit kérdezett és tömören. Pl. ha azt akarja megtudni, hogy ki győzött az Első Világháborúban, ne kezd elmesélni neki, hogy kik harcoltak egymással, hogyan és miként, milyen volt akkor az élet, hanem ténylegesen csak arra válaszolj, hogy ki nyert. Hozzáteszem, ez is egy életbeli példa volt.

Ez tehát az 5 leggyakoribb hiba, amit tapasztalatom szerint a szülők el szoktak követni a gyermekükkel való együtt tanulásuk során. Ha nálatok is előfordul bármelyik, tudd, hogy nem egyedi az eseted, és lehet vele kezdeni valamit.

Következő bejegyzésünkben az együtt tanulás idejével foglalkozunk. Mindig együtt ülj a gyermekeddel, hogy tanuljon? Vagy majd kio4 koskodja magának? Végül is az ő dolga? Olvasd el itt: Mennyit tanulj együtt a gyerekeddel?

Ne maradj le cikkeinkről! Kapd meg őket frissen! Iratkozz fel blogértesítőnkre!

Neked simán megy a tanulás a gyerekeddel? Vagy volt olyan probléma, ami miatt nem tudtál segíteni?

Oszd meg velünk a kommentekben!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük