Az angol alapok gyakorlására gyilkos gondolat

Az angol alapok gyakorlására gyilkos gondolat

Olyan tanulóknál, aki már nem kezdők az angolban, sokszor belefutok abba a problémába, hogy szeretnének pontosabban beszélni, mert nem mernek megszólalni. De amikor az angol alapok gyakorlása következik, az az érzésük, hogy „én ezt már tudom”.

Emiatt nem érzik jól magukat, felesleges időpocsékolásnak tartják az órát, és azt várják, mikor jön már az igazi cucc.

Nézzük, hogyan nyírja ki a teljes angol tanulásodat ez a gyilkos gondolat!

Az angol alapok

Bármennyire tud valaki angolul, azok közül, akik hozzám jönnek, kivétel nélkül mindenkinek vannak gondjai az alapokkal. Mit értek ezalatt?

  • Gondolkoznak azon, hogy most a-t vagy the-t használjanak.
  • Egy olyan cselekvés kifejezésekor, amit rendszeresen csinálnak, gondolkoznak, hogy most egyszerű jelenben fejezzék-e ki, vagy folyamatos jelenben.
  • Nem stimmel a többes szám, amikor beszélnek.
  • Nem tudják azt megkérdezni, hogy pl. „Mik repülnek az égen éjszakánként?”

Mondhatod, hogy ezek túl apró hibák, hogy foglalkozzunk velük. És a legtöbb angol tanuló el is siklik felettük, szőrszálhasogatásnak tűnhet nekik, ha ezeken lovagolunk.

Ne érts félre, nem leszólni akarom a tanulóimat, mert akik hozzám jönnek, felismerik, hogy jó lenne javulni. Ők akarnak fejlődni.

De pont ezek az apróságnak tűnő dolgok teszik bizonytalanná az angolodat. Ezek eredményezik azt, hogy ha meg kellene szólalnod, akkor kényelmetlenül érzed magad. És amikor hirtelen rád szól egy angol, hogy merre van a metró, ezek az apró hibák összetorlódnak, és a vége az, hogy lefagysz.

Vagy mondasz egy mondatot, és a miközben beszélsz, kijavítod magad. Ha pedig nem akkor jut eszedbe, hogy lehetett volna jól mondani, akkor utána ugrik be, amikor már teljesen másról beszélsz. Hogy tudsz akkor kommunikálni, ha a figyelmed nem azon van, hogy MIT mondj, hanem azon, hogy HOGYAN?

Az angol alapok gyakorlása

A gyakorlás gyűlöletes egy dolog tud lenni, és rettenetesen unalmas, ha nem érted a célját.

Úgy tűnik, hogy vég nélkül ismételgetsz ugyanolyan mondatokat, és az egész teljesen óvodásnak tűnik. Most tényleg azt gyakoroljuk, hogy „Is the cat fat?” „Yes, the the cat is fat”?

Ezt általános iskola 2. osztályában vettük!

Így van. De begyakoroltad?

Tudsz jellemezni bármilyen tárgyat, embert, állatot, időjárási jelenséget kényelmesen? És rá tudsz kérdezni hogy „Milyen az a macska?”? (Megjegyzem, ezt a próbatanulóim 95%-a elrontja, ne bánkódj, ha neked sem ugrik be.)

Igen, ezek alapok. Amiket legtöbb esetben nem értettél meg (nem a te hibád, hanem a tanáré), vagy ha meg is értetted, nem gyakoroltad be addig, amíg kényelmesen tudod használni, gondolkodás nélkül.

És a gyakorlás hozza meg azt az eredményt, hogy beszélgetés közben jóval könnyebben tudod használni, a különböző megoldásokat.

Tehát gyakorolni kell. És az én angol óráimon aztán gyakorlunk rendesen.

De a gyakorlás nem az, hogy gépiesen ismételgeted, és építesz az elmédben egy automatát, ami elmondja a mondatot, te meg addig Hawaii-on nyaralsz. Hanem minden egyes mondatot úgy mondasz, mintha most mondanád először. Mindegyiket épp akkor találod ki, és alkotod meg. Még ha 20-szor el is mondtad előtte.

Ettől nem lesz unalmas a gyakorlás, hanem tényleges munkavégzés, amit te irányítasz. Ezzel sokkal hatékonyabb is lesz, és van eredménye is.

Gyakorlás során egyre rosszabbul fogod érezni magad, haza akarsz menni, de lesz egy áttörési pont, amikor jobb lesz, és teljes hatalmad és irányításod lesz afelett, amit gyakorolsz. Kiütődnek az automatizmusok, amik addig egyre idegesítőbbek voltak, és használni tudod azt, amit begyakoroltál.

Na ekkor állhatsz meg a gyakorlással.

Nézz meg bármilyen harcművészt: órákig, napokig, évekig gyakorol egy-egy mozdulatot. Hogy amikor használni kell, akkor ne kelljen rajta gondolkozni. Csak felmérni, hogy mikor melyiket használja, és az egész küzdelmet le tudja játszani fejben.

De mi az a gondolat, ami alapjaiban meg tudja akadályozni, hogy bármit is akár elkezdj megtanulni?

A gyilkos gondolat: „én ezt már tudom”

Mint láttad, bármiben lehet újat tanulni, és gyakorolni.

De ha úgy tanulsz, hogy „én ezt már tudom”, csak frusztrációt fog okozni. Nem is igazán vagy ott, nem is igazán azzal foglalkozol, folyton máshol fogsz járni agyban, és még úgy sem fognak sikerülni a dolgok, ahogy eredetileg szoktak. Ez az, ami miatt unalmassá válik a gyakorlás, és automatán csinálod.

Ez a gondolat megelőzi az egész tanulást. Ha ez benned van, akkor egyáltalán nekiállni sem érdemes. Ez egy rossz nézőpont, ami megmérgezi az egész tanulásod. Ha ez van benned, bármilyen tanár akármilyen magas végzettséggel akár fejre is állhat, nem lesz képes megtanítani neked semmit.

Az „én ezt már tudom” jó barátja az „ezt már tudnom kellene”. Ez a mondat inkább idegességet szokott okozni a tanulóimnál, de hasonló hatásai vannak, mint annak az elképzelésnek, hogy ők már tudják, amit veszünk.

Mind a kettőben van egy olyan érzés, ami egy félelemhez hasonlítható: „Nem tudok eleget.” Félelem, amit az iskolából hoztunk, ahol nagy eséllyel volt nálunk jobb tanuló. Vagy esetleg a szülőtől, aki kicsit rendbe szedett minket, mert „nem tanultunk elég jól”. Félelem attól, hogy nem tudjuk elég jól azt, amit tanulunk, és a szorongás a vizsgán, hogy sikerülni fog-e.

Ez mind ott van a tanulás hátterében. De ez a múlt. Ha valami a jelenben nem stabil, akkor ugyan a múltban lett nem elég jól megtanulva.

De mikor tudod rendbe szedni? A múltban?

Nem. Most.

Tehát ne figyelj ezekre a gondolatokra, hanem ha tanulni akarsz, akkor figyelj arra, amit tanulsz, és vedd fel a megfelelő nézőpontot.

Milyen nézőponttal lesz sikeres a tanulás?

Az első, ha neki akarsz állni angolt tanulni, hogy felveszed azt a nézőpontot, hogy van még mit tanulnod az angolban.

Ez egyszerűnek tűnhet, de a valóságban szinte mágikus hatása van. És ez arra is igaz, hogy még az alapokban is találhatsz olyat, amit pontosítani lehet, és gyakorolhatod.

Felveszel egyfajta érdeklődést: „Nézzük, mit tudnék még tanulni ebből?”. Ettől nyitott leszel, és befogadó. Szinte önmagától egy türelmes állapotba hoz.

Nem kell, hogy teljesen lemondj az eddig megtanultakról. Azok ott vannak, és ha rendbe lett téve az angol, akkor beilleszkednek szépen sorban. Ez a gondolat tökéletesen megágyaz annak, hogy jól haladj. Nem azt fogod kergetni, hogy hol kéne tartani, hanem észreveszed, mi az, amit már megtanultál, és örülni tudsz a fejlődésednek.

És ha eza nyitott hozzáállás egy olyan célhoz tartozik, ami arról szól, hogy tényleg van miért angolt tanulnod, akkor még az A-AN-THE gyakorlását is olyan élvezetessé teheti, hogy másfél óra simán elröppen.

Én máig örülök, ha olyan új szavak merülnek fel egy filmben, amit nem ismertem. És még mindig érdekesnek találom, hogy akár az A/AN-nek hányféle jelentésárnyalata van.

Szeretem gyakorolni az alapokat, és én is sokat fejlődök, amikor az órákon a tanulókkal angolul beszélgetünk.

Mit fog neked okozni, ha ezzel a hozzáállással tanulsz?

  • Minden anyagrészben, amit tanulsz, találni fogsz valami új dolgot, amit megérthetsz. Mindegy, mennyire „alap” a dolog, az új felismerések kicsit világosabbá teszik az egész angolt.
  • Stabilabb leszel. Ezt leginkább ott fogod észrevenni, amikor beszélgetés közben nem agyalsz olyan dolgokon, amiken régen kellett.
  • Egyre logikusabbnak fogod tartani az angolt, és nem zavar az, ha valami kivétel előfordul, mert a betonra gyakorolt dolgokhoz képest az csak színes érdekesség lesz.

Szóval attól függetlenül, hogy otthon, egyedül tanulsz-e angolt, vagy tanfolyamra jársz, javaslom, hogy vedd fel azt a nézőpontot, hogy „van még mit tanulnom az angolban”, és gyakorold rogyásig, amíg a holtponton túl kényelmesen nem megy.

Legyenek meg stabilan az alapok, hogy tudj rájuk építkezni!

Az Angol Beszéd Érthetően magánóráimon megtanítom az alapokat, sziklaszilárdra gyakoroljuk őket, és a kiépülő rendszerbe bele tudod illeszteni a már meglévő tudásodat. Jelentkezz itt: Angol Beszéd Érthetően

Tetszett a cikk? Belefutottál te is hasonló helyzetbe? Oszd meg velünk a kommentekben?

One comment on “Az angol alapok gyakorlására gyilkos gondolat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük