Mitől görcsölsz az angol beszélgetés során?

Leértékelik a tudásod

Sok esetben találkozom azzal, hogy valaki, akinek vannak bizonyos alapjai az angolban, esetleg egy középfokún is átment, mégsem érzi azt, hogy kényelmesen tudna beszélgetni, ha egy angol megkérdezné őt az utcán, vagy ha külföldi partnerrel kéne tárgyalni.

Én is így voltam vele. Az angol szóbelimet még a Rigó utcában tettem le, ami akkoriban az egyetlen hely volt nyelvvizsgára, és hírhedt volt az ott uralkodó „terrorról” (Bár én nem tapasztaltam ezt, mert a szóbelin barátságosak voltak.) De amikor odatették elém azt a képet, ami egy csigát ábrázolt, hogy „na most akkor képleírás, gyerünk”, hát eléggé bennem maradt a szó. Ugyanis a „csiga” szót nem tudtam angolul, így kicsit körülményesen indult a dolog. Kedvesek voltak, segítőkészek, és körülírva a témát, csak elértünk oda, hogy megugrottam a lécet. A papír megvolt, de én nem éreztem magam kényelmesen a dologgal.

Érdekelt az, hogyan lehetne kényelmesen beszélgetni, úgy, hogy amit gondolok, szavakba tudom önteni.

Annak, hogy nem tudsz magabiztosan beszélni, és nem tudod kifejezni magad, több oka van, ezek közül az egyik a legalattomosabb:

Ha leértékelik az angoltudásodat

A leértékelés az, amikor valaki csökkenti a képességeidet, arra késztet, hogy csöndben maradj, és ne is próbálkozz. Ez lehet magyarul, angolul, szóban, írásban szemtől szembe, vagy rejtett módon, úgy, hogy alig veszed észre. Igen nehéz védekezni ellene. Ha észrevesszük, sajnos akkor is betalálhat, és időbe kerül, mire rendbejössz. Olyan, mint egy jól irányzott jobbhorog.

Nézzünk egy példát: Szövegfelolvasás van az angolórán, mindenki kap egy mondatot a csoportban, el kell olvasni és fordítani. Rád kerül a sor, a mondatod: „Johnny went out of the room.” (Johhny kiment a szobából.)

És nem tudod, mit jelent a „went”. Gondolkozol, mert már láttad, de nem ugrik be, és remegsz az idegességtől..

Erre a tanár: „Hát fiacskám ezt tudni kellene. Erre nincs időnk, mellette ülő mondja meg.” Kati, aki melletted ül, persze nincs stressz alatt, benyögi: „kiment”. Neked meg beugrik, hogy „Basszus, tényleg!”.

Hogy érzed magad ezután? Van kedved tovább az órán lenni? Angolt tanulni? Jó kedvűen csevegni? Persze, amíg egy-két ilyet kap az ember, addig még van ereje és érdeklődése tovább tanulni. De az iskolában eltöltött 8+4 év elég alkalmat ad arra, hogy a végére az élettől is elmenjen a kedved.

Leértékelik a tudásod

Az élet során számos esetben érhet leértékelés

  • Rosszul fordítasz egy szót, és kiröhög az egész osztály.
  • Feleléskor nem tudsz valamit, amit be kellett volna magolni: „Ülj le, egyes.”
  • Vagy írsz egy fogalmazást, aminek a témája a kedvenc zenészed vagy együttesed. A tanár pedig egyest ad, mert nem az volt a téma. És nem a nyelvtani hibákat osztályozza, hanem a stílusodat.

Félre ne érts, nem arról beszélek, amikor egy mondatban valami nem helyes. Maradva a fenti mondatnál, ha azt írod egy dolgozatba, hogy „Johnny went out from the room.”, akkor a „from” nem helyes, és azt a tanárnak jeleznie kell neked. De nem mindegy, hogyan. És persze az sem mindegy, hogy olyat kér-e számon, amit vettetek már, vagy olyat, amit még nem. Rengeteg jó tanár is van, de sok rossz példa is előfordul.

  • „Hülye vagy a nyelvhez.”
  • „Neked sosem volt nyelvérzéked.”
  • „Kedves Anyuka, A gyermeke nem kifejezetten okos. Nem hiszem, hogy 3-masnál jobb lesz.”
  • „Öregem, a kiejtésed katasztrofális!”

Ezek, és ilyen mondatok, gyakran elhangzanak velünk kapcsolatban.

Gyerekkorban persze lépten-nyomon tapasztalunk leértékelést, főleg csúfolással: „Hülye vagy!”, hajtépéssel, kiközösítéssel. Bár ezt sem kellemes megkapni, ez kisebb hatással van ránk. De ha valaki olyan viselkedik velünk így, akit szeretünk: szüleink, barátaink, vagy valaki akinek „biztos, hogy igaza van” pl. tanár, akkor azt hajlamosak vagyunk elfogadni.

Mit okoz az, ha leértékelik az angol tudásod?

Egy érdekes megfigyelés, hogy bármi, amit magunkra nézve negatívan állítunk, hogy pl. „Nincs jó nyelvérzékem.”, az eredetileg egy másik, általában számunkra fontos embertől származott, mi meg elfogadtuk, és egyetértettünk vele. Innentől igaznak gondoljuk, és sokszor emiatt az is lesz.

Persze, ha valaki azt mondja, „Tök jó a kiejtésed!” azt is elfogadjuk. De ez nem okoz problémát, nem befolyásol minket negatívan, nem csökkenti a képességeinket.

A leértékeléssel az a gond, hogy csökkenti a képességeidet, elveszi a kedved attól, hogy valamivel foglalkozz, gyengének érzed magad, elbizonytalanít. Azok az emberek, akik ezt alkalmazzák, nem szeretnék, ha többet tudnál, ha jobb lennél.

A leértékelések közé az is beletartozik, ha a kudarcoktól is meg akarnak kímélni. Ez egy rejtett forma:

  • „Ne mássz fel a fára, nehogy megüsd magad!”
  • „Én csak segíteni akarok Neked, szerintem ne tegyél ebbe túl sok energiát, úgysem fog menni.”
  • „Szerinted ez neked sikerülni fog?”

 

Angol beszélgetés próbálkozás

Hogyan legyen mégis magabiztosságod az angolban?

Ha nem próbálkozol, nem ér kudarc. De sikered sem lesz egy dologban. Hányszor ül fenékre a baba, amíg megtanul járni? Hányszor kell elesni a biciklivel, hogy megtanuljunk biciklizni? A kudarc a próbálkozás velejárója, és a gyakorlatot így fogjuk megszerezni. A lényeg: kapunk-e a próbálkozás közben leértékelést.

Gyakoroltál már úgy valamit, hogy nem kaptál közben leértékelést (és magadat sem korholtad, ha nem ment)? Először gyengén sikerült, de ha eléggé érdekelt, akkor egy idő után jó lettél benne, ugye?

Szóval ha az a probléma, hogy nincs kedved megszólalni, és csak akkor szeretnél beszélni, ha megvan az akadémiai felsőfokúd, nem ritka, messze nem egyedülálló, és abszolút kezelhető.

 

Fogd azt a szintet, amit tudsz, és, amikor lehetőséged van rá, használd!

  • Menj el a Belvárosba, külföldiekkel beszélgetni. Én például rettentő boldog voltam, amikor egyetemistaként a Belvárosban angolokkal találkoztam össze egy szórakozóhelyen. Az este elején órákig el lehetett beszélgetni velük. (A vége felé már bármilyen nyelven…) 🙂
  • Nézz angol nyelven filmeket. (És a Cartoon Networkon hallottam a legtöbbet kiejtett angolt, persze amíg nem volt szinkronos…)
  • Hallgass, olvass rövid, a Te szintednek megfelelő cikkeket.
  • Ha külföldön vagy, használd az angolt, és rá fogsz jönni, hogy sok embernél, akár a helyi angoloknál is jobban beszélsz!
  • Legyen egy noteszed, vagy a mobilodba írd fel, ha valami szöget üt a fejedbe, mert nem érted, vagy el akartad mondani, de nem ment. És később keress utána a neten egy jó szótárban. A megértés gördülékenyebbé fogja tenni az angolodat.
  • Olvass rövid, kifejezetten nyelvtanulóknak szerkesztett könnyített olvasmányokat. Ilyenek az Oxford Bookworms sorozat, a Macmillan Readers, vagy a Penguin Readers. Nagyon jó áron találhatsz belőlük bármelyik nagyobb könyvesboltban, és van hozzájuk hanganyag is.

Az élő angolhasználat először kényelmetlen lehet. Át kell törnöd a kialakult gátakat, és meg kell tapasztalnod, hogy senki nem tesz megjegyzést a kiejtésed vagy a nyelvtanod miatt. Ha pedig igen, azt hagyd ott, mert ő nem beszélgetni akar veled, hanem szívatni. De ez nem gyakori.

Keresd meg azt a bonyolultsági szintet, amelyik már kényelmes. Azon gyakorolj, és ha stabil, akkor lépj tovább. A Te szinted a Te szinted. Nincs olyan, hogy tudnod kellene. Vagy tudod, és biztos vagy benne, vagy nem. De egyik sem rossz! A tanulás az, ami során biztos leszel benne. Megértés és gyakorlás. Ez a tanulás.

 

Könnyed angol beszélgetés

Ez fogja a bizonyosságodat megadni. Ez fog jó érzéssel eltölteni. Mert hamarabb fogsz magabiztosan angolul beszélni, mint tökéletesen. Át fogsz lendülni egy „Nem számít.” ponton. Ami után nem köt gúzsba a sok régi vélemény, és kezded jól érezni magad az angol tudásoddal.

Kerüld el azt, ahol leértékeléseket tapasztalsz, és Te se használj leértékelést, ha észreveszed magadon. A másiknak sem jó, de Te sem érzed magad jól tőle.

Neked milyen módszered van az angol beszéd gyakorlására? Oszd meg velünk!

Az angol magántanításunk módszereihez kattinnts ide >>>

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük