Mennyit tanulj együtt a gyerekkel?

mennyit_tanulj_egyutt_a_gyerekkel

mennyit_tanulj_együtt_a_gyerekkel

Az évek során sok szülő panaszkodott nekem, hogy a gyermeke mellett egész végig ott kell ülni, különben nem tanul magától. Vagy hamar feladja, és azt mondja, hogy ezt nem érti, de a szülő tudja, hogy a gyerek meg sem próbált rájönni a feladatra.

A napokban pont ennek az ellenkezőjére is volt példa. A szülő azt mondta, hogy ő azon az elven van, hogy a gyereke oldja meg magának a házi feladatot, jöjjön rá maga, ő nem segít.

Melyik a helyes megoldás? Létezik-e arany középút?

Természetesen létezik.

Amikor az anyuka egész végig a gyermek mellett ül,
és mindent együtt tanulnak

Először is nézzük meg azt az esetet, amikor az anyuka folyamatosan együtt tanul a gyerekkel, és mindig közösen csinálják a leckét.

Hogyan alakult ez ki?

Valószínűleg úgy, hogy az anyuka már az iskola elejétől kezdve ezt csinálta, a gyerek pedig hozzászokott ehhez. Állandó jelleggel ott volt mellette a szülő tanulás közben.

Ez azt eredményezte, hogy a gyerek nem tud önállóan tanulni, sőt, nem is akar.

Egyszer egy anyuka mesélte, hogy a 2.-os kisfiára rászólt a tanító néni az órán, hogy figyeljen, mert nem fogja érteni, amit vesznek. A kisfiú, csak tovább nézett ki az ablakon és azt válaszolta: „Nem baj, majd anyu otthon elmagyarázza.”

Tehát, már nem volt érdekes, hogy figyeljen, nem az volt a lényeg, hogy ő megértse, amit a tanár mond, hanem már egyből az anyukájára támaszkodott.

Mi a gond azzal, ha folyamatosan együtt tanulsz a gyerekkel?

Az, hogy ez akadályozza a gyerek felelősségét, önállóságát, képességét, arra, hogy egyedül, gondolkodás útján rájöjjön a dolgokra.

Az már csak a későbbiekben jön elő, hogy azt veszed észre: a gyerek már 5.-es, de még mindig folyamatosan ott ülsz mellette, és ez iszonyatosan nagy teher.

És mi történik akkor, ha egyszer úgy döntesz, hogy meguntad ezt az egészet, és azt mondod: „Gyermekem, elég nagy vagy már, innentől tanulj egyedül, nem hiszem el, hogy még mindig ott kell üljek Veled.”

A gyerek lázadni fog. Te elküldöd a szobájába, hogy tanulja meg a leckét. A gyerek két perc után sírva kijön, hogy „de nem értem, nem tudom megtanulni”. Megy a hiszti, a vita. És végül, mivel nem bírod tovább, feladod és leülsz a gyerek mellé tanulni. És ez szépen így fog tovább menni.

De akkor mit tegyél, ha már rászoktattad a gyereket arra,
hogy folyamatosan együtt tanultok?

Egyben biztos lehetsz: Az nem fog működni, hogy úgy döntesz egyik napról a másikra, hogy itt vége, új idők jönnek.

A megoldás az, hogy a gyereket folyamatosan szoktatod le arról, hogy együtt tanuljatok. Hiszen ha évek óta ez megy, akkor nem fogod tudni ezt az egyik napról a másikra megváltoztatni.

Mindenképpen használd azt a technikát, hogy a gyereket rávezeted a feladatok megoldására kérdésekkel, nem pedig a szájába rágod.

Aztán fogod, és azt mondod a gyereknek például, hogy „Kiteregetek, addig gondold végig, hogyan oldanád meg a feladatot, és kezdd el nyugodtan megcsinálni, rendben?” És egyre többet állsz fel mellőle, míg végül szinte már egyedül tanul.

Ez az álomeset! ☺

A rafináltabb gyerekek erre úgyis úgy reagálnak majd, hogy „megpróbáltam, de nem ment.” – Hozzáteszem, ilyenkor a legtöbb gyermek nem próbálja meg megoldani, rájönni, hanem megvár Téged! ☺

De te ilyenkor kedvesen kifaggathatod, hogy mi volt a gondolatmenete, hol akadt el.

Rafináltabb gyerek válasza: Már az elején.

A gyerekek értelmesek és nagyon okosak. Okosabbak, mint hinnéd!  Csak azzal érsz el bármit, ha megbeszéled vele a dolgokat, és ami a legfontosabb, elnyered az ő beleegyezését is.

Pl. Ebben az esetben, be kell láttatnod vele, hogy meg sem próbálta végiggondolni a feladatot.

De ezt ne úgy tedd, hogy meggyanúsítod, hogy meg sem próbáltad, ugye? Mert vissza fog támadni, hogy de igen, és még talán sírva is fakad.

Először kérdezd meg tőle, hogy hogyan gondolkodott, mi jutott eszébe. Mit jelent az, hogy már az elején elakadt? Míg végül be fogja látni, hogy meg sem próbálta.

És ekkor el tudsz beszélgetni vele. Megbeszéled vele, hogy szeretnéd, ha változtatnátok ezen az állandó együtt tanuláson. Elmondod neki, hogy ez neked miért nem jó.

Aztán megkérdezed tőle, hogy neki miért jó, ha ti állandóan együtt tanultok. Majd amikor elmondja, megkérdezed tőle, hogy és szerinte hogyan lehetne azon változtatni, hogy ne kelljen állandóan mellette ülnöd. Hagyd, hogy ő találja ki. Kérdezd meg tőle, hogy szerinte a későbbiekben milyen hátránya fog keletkezni, ha folyamatosan együtt tanultok, illetve milyen előnye. Vezesd rá a dolgokra. Találj valamilyen motivációt nála, amit elérhet, ha egyedül tanul. Akkor sokkal könnyebben fog menni.

Hidd el nekem, erőszakkal és ráerőltetéssel, esetleg büntetéssel semmire sem fogsz menni. Azt pedig ne felejtsd el soha, hogy erre az egészre te szoktattad rá! Ahhoz, hogy erről le tudd szoktatni, nagyon sok türelemre van szükséged. Anélkül nem fog menni.

Amikor a szülő egyáltalán nem segít a gyereknek

A másik eset, amikor a szülő teljesen ellenzi, hogy egy kicsit is segítsen gyereknek, hiszen a tanulás az ő feladata, az ő kötelessége.

Mi ezzel a baj?

Az, hogy sajnos valóban előfordul, sőt gyakori, hogy a gyermek elakad, belegabalyodik az anyagba és segítségre szorul. Valamit nem ért, és sajnos ő maga sem tudja, hogy mit.

Ilyenkor jól jön, ha a szülő tud segíteni a gyermeknek.

Nem jó, ha a segítséget teljesen elutasítod. Ha a gyerek elveszti a fonalat és nem tudja megérteni az adott feladatot, könnyen lemarad. A következő órán új anyagot vesznek, és azt sem fogja megérteni. És a meg nem értések halmozódnak egymásra.

A gyereket így sikertelenség, kudarc éri, és könnyen elveszíti az adott tantárgy iránti érdeklődését, utálni fogja. (Igen, lehet hogy már most is utálja.)

Nagyon sokszor előfordul, hogy a gyerek nem ért valamit, de ő maga sem tudja megmondani, hogy mit. Vagy, hogy hol akadt el. Vannak szülők, akik ilyenkor azt mondják, hogy olvasd el még 3-szor, majd megérted.

Az a helyzet, hogy azért, mert még 3-szor elolvassa, nem fogja megérteni. Maximum bemagolja. De az nem egyenlő a megértéssel. És ha esetleg olyan tantárgyat nézünk, mint a matek, ahol számolni kell, ott ez a módszer szóba se jöhet ugyebár. Tehát segíts neki, ha tudsz, és keressétek meg, mit nem ért, és mit kell még gyakorolnia.

És mi van akkor, ha te sem tudsz segíteni, mert például nem jössz rá, hogy mit nem ért a gyerek, vagy nem tudod, hogyan kell megoldani a feladatot?

Két dolog lehetséges:

1, Úgy döntesz, hogy magántanár segítségét kéred.

2, Elküldöd hozzánk, és mi megtanítjuk őt tanulni! Van ugyanis egy tanfolyamunk, ahol a gyermeket megtanítjuk arra, hogy hogyan vegye észre, ha valamilyen akadályba ütközik a tanulás során, és hogyan kezelje azt. Ő maga meg tudja mondani utána, hogy hol vesztette el a fonalat, és önmaga fel is tudja venni újra, ha alkalmazza a tanfolyamban leírtakat. Sőt, ezt te is elvégezheted, így garantáltan tudni fogod, hol van a gond, és hogyan segíts neki. Erről bővebben itt olvashatsz.

Tehát, amit én javaslok, hogy válaszd az arany középutat. Ne ülj folyamatosan a gyermeked mellett, de ha segítségre szorul, igenis segíts neki, ha tudsz. Ha pedig nem tudsz, keress minket bátran! 🙂

Következő bejegyzésünkben a mobil, tablet, TV hatásairól lesz szó. Van ezeknek köze a figyelemzavarhoz?

Iratkozz fel blogértesítőnkre, ha szeretnél ilyen tanácsokat kapni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük